57. Könyvcsütörtök - Tome Topple Readathonos könyvem

Sziasztok!

November második felében volt Tome Topple Readathon, amibe most először én is becsatlakoztam. :) A kihívás lényege, hogy a vastagabb könyveinket vegyük elő(500 oldal felettiek), és ezeket olvassuk el a kihívás ideje alatt különböző szempontokhoz rendelve a könyveket. Rétánál találtam ezt a kihívást, viszont végül nem azt a könyvet olvastam el, amit neki említettem(Zsiványok), hanem helyette egy másik vaskos könyvemet, ami több szempontnak(vagy feladatnak) is megfelelt. :)

A Feladatok(ezt most egy az egyben Rétától hoztam át, mert én sem tudtam volna szebben megfogalmazni):
1. Olvass több, mint egy 500 oldalnál vastagabb könyvet!
2. Olvass el egy rajzolt könyvet (ami szintén 500 oldalnál vastagabb!) (Eredeti: graphic novel, ami ilyen vastag, könyv formátumú képregény könyv. Legjobb jelentés, amit találtam rá: „drága, mert vastag képregény”, nálunk nem elterjedt. ITT részletesebb leírás van róla.)
3. Olvass egy regényt, ami egy sorozat része!
4. Olvass együtt egy barátoddal! (Angolul: Buddy read)
5. Olvass egy felnőtt regényt! (Ne erotikusra gondoljatok, annyi, hogy nem ifjúsági vagy YA.)

Mivel ez volt az első Tome Topple Readathon, amin részt vettem, csak annyit tűztem ki célomul, hogy elolvassam a 800 feletti oldalszámmal rendelkező könyvemet. Slussz-passz. Semmi extra. Semmi fénykép felpakolás az Instára(nekem még nincs is saját Instám), semmi tweetelés, meg egyéb plusz feladatok beékelése, csakis a könyv elolvasása. :) Ezt pedig sikerült is véghez vinnem, aminek örültem, mert némi közbejött zűr után éppenhogy időben értem a könyv végére. De hogy melyik könyvet is olvastam? A címnél láthatót, A szél nevét(1, 3 és 5 pont teljesült vele). :) Egyúttal elhoztam ennek az értékelését is. :)

Eredeti cím: The Name of the Wind
Kiadás éve: 2009(nekem a 2014-es, új borítós van meg)
Oldalak száma: 812 oldal(igazi vaskos könyv, ezzel már ölni is lehet XD)
Műfaj: (kortárs) fantasy
Kiadó: GABO

Fülszöveg:
"A kortárs epikus fantasy egyik mesterművében a Krónikás egy útszéli fogadóban belefog, hogy lejegyezze Kvothe történetét, aki hétköznapi fiúból a világ leghírhedtebb varázslójává és rettegett királygyilkossá vált.
Kvothe vándorkomédiások között nevelkedik, amíg apja és anyja, valamint a társulat többi tagja áldozatául nem esik a földöntúli gonosz erőnek, mert olyan titkokat kutatott, amelyeket nem kellett volna. A fiú az egyetlen, aki életben maradt.
Sok viszontagság után jelentkezik a mágia legendás egyetemére, hogy helyet harcoljon ki magának a világban, feltárja szülei halálának titkát és megtanulja, hogyan szólítsa magához a szelet.
Patrick Rothfuss lebilincselő regénye egy legendákkal teli, veszedelmes világ és egy rendkívüli ifjú történetét meséli el."

A borító nagyon-nagyon tetszett. Eleinte nem is figyeltem fel, csak a kép előterében álló alakra, akinek vörös hajába kap a szél és egy botra támaszkodik, míg hátán ott a kobza. Később aztán megakadt a szemem a háttéren is, ami szintén gondosan kidolgozott. A hegyek, az épületek, melyek felé magányos alakunk tart...Nagyon klassz ábrázolás. :) Bizonyos szinten ilyen maga a történet is. Lassacskán bontakozik ki.

Kimondottan tetszett még az azonos fejezetcímű elő- és végszó, amelyek keretbe foglalják a könyvet és megadnak egy bizonyos sejtelmes alaphangulatot. A háromszólamú csend sejtéseim szerint akár a trilógia végéről is csepegtethet számunkra információt. Ezt persze nem tudhatom, hiszen az író még nem adta ki a harmadik kötetet. :)

Az előszó utáni néhány fejezet bepillantást enged főszereplőnk jelenébe. Abba, hogy hogyan tengeti az életét, hogy milyen idők járnak, és hogy kinek mutatja magát. Aztán megérkezik a Krónikás és elkezdődik a történet a történetben, azaz Kvothe nekiáll, hogy elmesélje a történetét és tisztázza, hogyan is kapta a különböző beceneveit, mint például a Vértelen Kvothe. :)

Néhány közjáték során persze visszacsöppenünk a jelenbe, ami egyáltalán nem baj, sőt, szerintem  kimondottan jót tett a könyvvel az író, hogy ezeket belerakta. Egy kis szünet az elbeszélésben, egy kis magyarázat néhány dologhoz. Kizökkenti az olvasót a múlt történéseiből, mégis előbbre viszi a cselekményt. Jól kitervelt kompozíció, amely teljesen betalált(legalábbis nálam). :)

Tetszett az író, Patrick Rothfuss stílusa, a leírásai, elbeszélései...Még annak ellenére is, hogy olykor igencsak lassú folyású volt a cselekmény.

Elég sok dologra fény derült ebben a kötetben, viszont még mindig maradt Kvothénak bőven mesélni valója, amikre nagyon kíváncsi vagyok, ezért már várom, hogy olvashassam A bölcs ember félelmét is. :)

Kedvenc karakterek:
Kvothe: Még akkor is, ha szerelmi ügyekben rettentően szánalmas, nagyon megkedveltem a mi drága mesélőnket. :)
Elodin magiszter: Kelekótya, többször bolondnak titulált figura, mégis, valahogy nagyon szimpi lett számomra. :)
Kilvin magiszter: A tipikus jószívű kovács karaktere. És persze általában egész jó kedélyű is, nem csoda hát, ha hamar megszereti az ember. ;)
Auri: Bizony-bizony, a kedvenceim közé sorolom a különc leányzót is, aki Odalent világában él és rejtőzködik. Elvont benyögései miatt kicsit Luna Lovegoodra emlékeztet a Harry Potterből. Lehet, hogy emiatt tetszik annyira? Nem tudom, de az biztos, hogy Auri is a szívembe lopta magát. :)

Utált/nem szimpi karakterek:
Ambrose: kb. Draco Malfoy a négyzeten. Szörnyű alak, akit szeretünk utálni. ;)
Hemme magiszter: Hasonlóan utálatos alak, mint Ambrose, csak ő ráadásul tanár is...
Denna: Nekem Kvothe szívszerelme kimondottan irritáló. Eltűnök-feltűnök kisasszony nem lopta be magát a szívembe, még akkor sem, ha meg van magyarázva, hogy miért olyan, amilyen.

Kérdéses karakterek:
Bast: Az egyetlen karakter, akit nem tudok hova tenni. Kvothe diákjaként és barátjaként persze meg kéne bízni benne, de a könyv végi jelenete a Krónikással eléggé megkérdőjelezhetővé teszi a szándékait...

Csillagozás: Összességében jó könyv, így a kapott csillagok száma:

Ti olvastátok már A királygyilkos krónikája eddig megjelent részeit? Nektek hogy tetszett?

Puszi:

Tessa