14. Book TAG - Virágok

Sziasztok!
Ha már ennyit foglalkozom könyvekkel, mert egy könyvmoly vagyok, akkor gondoltam, miért is ne lehetne itt egy Book Tag? :D Ezt a virágos Book Tag-et a minap láttam Húginál, aki viszont Annie-nél bukkant rá. :) Lementettem, mert tetszett és én is akartam egy ilyen bejegyzést. :)

Lássunk is neki!

 Rózsa - a legszebb szerelmi történet:
Akárhány könyvet olvasok, akárhányszor olvadozom egy romantikus könyv olvasása közben, a legszebb szerelmi történet számomra akkor is egy örök klasszikus marad, ami nem más, mint Shakespeare Rómeó és Júliája.
Gondolom, nem csak én vagyok ezzel így...
:)

Nefelejts - egy könyv, amit nem lehet elfelejteni:
Ez egy fogós kérdés, ugyanis annyi jó könyvet olvastam már, hogy napestig is sorolhatnám, melyik az, amelyik felejthetetlen számomra. De ha már mégis választani kell, akkor egy különleges gyermekkövet említek, ami végigkísérte a gyerekkoromat(a Micimackó és A kis herceg mellett), ez pedig egy román-magyar könyv Fodor Sándortól. A Csipike nagyon aranyos és néhol vicces gyerekkönyv, amit nagyon-nagyon szerettem kicsiként.

Orchidea - a legszebb borító:
Hmm...
Azt hiszem, nem okozok nagy csalódást, ha itt egy nemrég olvasott könyvet említek. Ez pedig nem lehet más, mint Kiera Cass Párválasztó sorozatának a harmadik kötete, Az Igazi. A gyönyörű, hófehér ruha a borítón teljesen elvarázsolt.
^_^

Napraforgó - egy könyv, aminek igazi nyári hangulata van:
Nyári hangulatú könyv?
Öhm, én télen-nyáron olvasok és mindenféléket, úgyhogy most nem jut eszembe kimondottan nyári könyv, viszont a nyárról a szaharára asszociálva máris akad jelentkező. :)
Rejtő Jenő ugyanis híres a légiós könyveiről. ;) Az ő egyik könyvét említeném hát, ami a Láthatatlan légió. :D Aki szintén olvasta már a könyvet, egyet ért velem abban, hogy nagyon jó, humoros történetről van szó. :)
Egy-egy részlet belőle anyu és köztem szállóigévé vált. :D

Százszorszép - egy jó hangulatú könyv:
Itt egy újabb Rejtő könyvet említenék meg, mégpedig a Vanek úr Párizsban címűt, melyet még P. Howard írói álnévvel is jegyeztek. Tele van vicces helyzetekkel a könyv és a legpoénosabb jelenetek  egyik főszereplője olyasvalaki, aki még csak nem is érti ezt az egész helyzetet. XD
Wendriner Aladár(artista és ragadozó) ugyanis nem más, mint egy kivénhedt cirkuszi oroszlán. XD Kell ennél több? :D

Árvácska - egy gonosz szereplő, akit muszáj szeretni:
Itt ismét a Párválasztó sorozatot venném elő, amiben Celeste nem egészen gonosz szereplő, de az egész történet elején nagyon-nagyon undok nőci. A végére viszont jobban megismerve már sajnáltam, mikor fejbe durrantották...

 Pitypang - egy felkapott könyv:
Azt hiszem, a Jane Eyre Charlotte Bronte-tól eléggé felkapott könyv. Klasszikusnak számít. Az eleje nekem nem volt túl érdekes, de aztán egész jól folytatódott. A végére már kimondottan élveztem a könyvet. :)

Tulipán - a legjobb barátság fő- és mellékszereplő között:
Nos, hogy lehetőleg ne ismételjek megint másokat, eléggé elgondolkodtam azon, ide mit is írjak. Végül is Terra Lynn Childs Hableányok kíméljenek könyvénél maradtam egyelőre. A történetben Lily sellő és a legjobb(szárazföldi) barátnője, Shannen kapcsolata annyira erős, hogy mikor Shannen megtudja, hogy Lily nem ember, szinte meg sem döbben. :) Szerintem ez elég erős barátságra vall. :)

 


Fagyöngy - egy téli történet:
Hát, ide hirtelen most csak Hans Christian Andersen Hókirálynője jut eszembe. Ez az a történet, ami igazán téli.

Almavirág - kedvenc újramesélt történeted:
Itt egy frissen olvasott könyvre esett a választásom, ami egy Hófehérke átdolgozás. C. J. Redwine: Az Árnyékkirálynő című könyve fenomenális újramesélése az eredeti történetnek. Hamarosan fogok is egy könyvajánlót írni róla. :)

+1(saját kiegészítés) Büdöske - a legrosszabb történet:
Gondoltam, ha már ennyi jó könyvről szó esett, akkor a rosszabbakról sem árt megemlékezni. :D Volt több sztori is, ami nem tetszett, kezdve Az Árnyak Prófétájával(amit többszöri próbálkozásra sem sikerült nagyjából egybe elolvasnom), át az Édes Annán és az Antigonén(antigané). De a legeslegrosszabb történet, amit valaha olvastam, az az Ivan Iljics halála. Valami borzalom! Az író kb. 20 oldalban lezavarja a címszereplő egész(!) életét, a többi részében a könyvnek pedig a haldoklását taglalja...Brrr....Tipikus orosz irodalom. Csak és kizárólag azért olvastam el, mert kötelező volt. -.-

Hát, ennyi lett volna. Remélem, tetszett és néhány új könyvre is bukkantatok nálam, vagy régi kedves ismerősökre. :)

Puszi:

Tessa