Sziasztok!
Noha már egy hónapja is volt, hogy Helie-vel eljutottunk az Antarktisz Gyermekei fantázianevű cirkuszi előadásra, sajna csak most jutottam odáig, hogy erről megírjam a beszámolót. De így megkésve is muszáj volt megtennem, a jégbe zárt cirkuszvilág mellett ugyanis nem lehet elmenni szó nélkül...
No de hogyan is jutottunk mi el egyáltalán a cirkuszba?
A történet ott kezdődik, hogy egy nap full véletlen megláttam melóba a faliújságon a cirkuszos papírt. Gondoltam, megnézem közelebbről is. Kiderült, hogy a gyárnak, ahol dolgozom, 25%-os kedvezménnyel adják a jegyeket a Fővárosi Nagycirkusz éppen aktuális előadássorozatára, az Antarktisz Gyermekeire.
Rögtön írtam is Helie-nek, hogy szeretne-e elmenni a cirkuszba.
Mondanom sem kell, már a lehetőségnek nagyon örült, így hát ledumáltuk, hogy melyik előadás lenne nekünk jó(úgyis pont menni készültem hozzájuk Pestre), leadtam műszakvezetőmön keresztül a jegyrendelést, majd izgatottan vártuk, hogy eljöjjön az előadás napja. :)
Azon a bizonyos napon biztos, ami biztos, jó korán elmentünk a pénztárban felvenni és kifizetni a lefoglalt jegyeket. Egy kicsit még bóklásztunk a környéken, majd visszamentünk a cirkuszba, az előadásra. Mikor a csajszi felengedett minket a lépcsőn, akkor néztünk egy csöppet, ugyanis a protokoll páholyba szóltak a jegyek...
Előadás előtt kb. negyed órával kezdték el beengedni az embereket. Az ajtóknál aranyos, huszon-harmincas nőcik segítettek mindenkinek elfoglalni a helyét. Mi persze az elsők között voltunk, és fullra izgatottak voltunk. :) A helyünk tökéletes volt, ha akartunk, se nagyon tudtunk volna jobb helyet találni(kivéve talán a prémium helyeket).
Már attól nagyon oda voltunk, hogy láttuk a jégporondot. :) És aztán elkezdődött az előadás...
Őszintén, minket már az első öt percben megvettek kilóra, pedig akkor még csak táncikáltak egy sort a jégen csillivilli ruciban... :D
Sok kisebb vidit csináltam, meg persze képeket is(többet, mint amennyit ide felraktam). Nyugodtan videózhatott és fényképezhetett bárki, csak vakuzni nem szabadott. :)
A vidiknél hallani lehet a hangunkat is, ahogy élvezzük az előadást. ^_^
Külön tetszett a porondmester, ahogy hófehér szmokingban és kalapban, lágy, dallamos hangon felvezette a produkciókat. Sajnos a fények miatt nem igazán sikerült őt jól elkapni. :)
Minden nagyon jó volt, de tényleg. A világítás, ami direkt olyan érzetet keltett, mintha tényleg minden csupa jég lenne, a zene, ami élőzene volt(pont velünk szemben volt kialakítva a zenekar helye, de úgy, hogy csak minimálisan lehetett őket látni) és nagyon passzolt minden egyes produkcióhoz, amik pedig néhol viccesek, néhol ijesztőek, néhol lenyűgözőek, de mindenképpen látványosak voltak. :)
Állatokról azért nincs se vidi, se kép, mert egyetlen egy sem volt. De annyira fel volt építve az egész előadás, hogy igazából nem is hiányoztak belőle. :) (Ezzel a sok állatvédőt is megnyugtattam, azt hiszem...)
Mindent egybevetve mindketten úgy jöttünk ki a végén, hogy csillogott a szemünk, széles mosoly volt az arcunkon és azt hajtogattuk, hogy megérte, nagyon-nagyon megérte elmenni az Antarktisz gyermekeire, mert egy hatalmas élménnyel lettünk volna szegényebbek, ha nem tesszük. Hiszen arra a két és fél órára újra kisgyerekké lettünk, aki rácsodálkozik az élet dolgaira. ^_^
Ezen kívül emlékeztetett mindkettőnket az előadás a tiniéveink egyik kedvenc animéjére, a Kaleido Star-ra, ami pont a cirkusz világáról szól. :)
Remélem, tetszett a beszámolóm, a sok-sok képpel és vidivel. :)
Puszi:
Tessa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése