40. Könyvcsütörtök - A szolgálólány meséje

Sziasztok!
Ezen a héten egy disztópikus könyv, A Szolgálólány meséje került sorra a könyvajánlásban. Margaret Atwood történetéből sorozatot is készítettek nemrég, amelyet mostanában kezdett el vetíteni az HBO. No de milyen is a könyv szerintem? Nézzük csak!

Kiadás éve(magyar kiadások): 2006 és a sorozat megjelenése alkalmából kijött két 2017-es kiadás is.
Oldalak száma: 366(2006-os kiadás), 480 és 496 oldal(utóbbi tartalmazza a szerző előszavát is)
Műfaj: disztópia, utópia, kortárs, társadalmi sci-fi(?) regény
Kiadó: Jelenkor Kiadó

Leírás:
Fredé hasznos asszony, a jövő letéteményese. Olyasmire képes, amire csupán a nők töredéke: gyermeket szülni. Gileád állama különös figyelmet fordít arra, hogy ő és társai megértsék, a szülés életük egyetlen célja és értelme. A vallási fundamentalista alapokon kormányzott ország átnevelőközpontokban készíti fel a termékeny nőket, hogy aztán az uralkodó elithez tartozó családokhoz kerülve két éven belül teherbe essenek a ház urától - a féltékeny, ám gyermekre vágyó Feleségek irigy pillantásaitól kísérve.
Fredé a Parancsnok házában igyekszik belesimulni a hétköznapokba, megfelelni a dogmatikus vallási előírásoknak és mindenekelőtt megfoganni. Ha eltévelyedik, felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre a Nemnők közé hullákat égetni. A Parancsnok azonban egy este a szobájába hívatja, a szigorú tiltás ellenére teljesen egyedül, amire Fredé akkor sem mondhatna nemet, ha akarna.
Margaret Atwood disztópiája megrázó vízió egy olyan világról, ahol a nők egyetlen szerepe, hogy a vallás, az állam és a szaporodás szolgálatában állnak. A szerző "ellenjóslat"-nak nevezte regényét, mondván, ha ez a jövő részletesen leírható, talán nem fog bekövetkezni.
A mára klasszikussá vált kultuszregényt 1986-ban Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat; több mint negyven nyelvre lefordították, és számos filmes és színházi feldolgozás után 2017-ben tévésorozatot is bemutattak belőle.

"Majd előveszem azt a kis vajdarabot, melyet vacsora után a jobb cipőm orrába dugtam... Mi nem kaphatunk sem kéz-, sem arckrémeket. Manapság minden ilyesmi haszontalanságnak tekintendő. Tárolóedények vagyunk, csupán a belső szerveink fontosak számukra. A külsőnk felőlük kiszikkadhat, megráncosodhat, akár a dió héja. A Feleségek rendeletben szögezték le, hogy nekünk ne járjanak testápoló szerek. Nem akarják, hogy vonzók legyünk. Épp elég nehéz nekik így is..."

Bevallom őszintén, én olyan vagyok, hogy az ilyen túlhype-olt, túlzottan felkapott és imádott könyvektől egy csöppet irtózom(néhány kivétellel persze)...Bocsi, de így van. És ezúttal sajnos igazam is volt. Gondoltam, ha már sorozat is készült belőle, hátha jó lesz mégis...Ám sajnálattal kell közölnöm, hogy nekem annyira azért nem tetszett.

Rendeléskor akcióban ajánlották, hogy vegyek kettőt és a másodikat féláron kapom...De arra gondoltam, hogy köszi, nem, egyelőre csak magamnak venném meg. Még jó, hogy így döntöttem. Mégis kinek adtam volna oda a második könyvet? Senkit sem akartam az ellenségemmé tenni...

Molyos értékelésem: "Hát, nem egy világmegváltó könyv…legalábbis szerintem. Okés, hogy akár meg is történhetne a valóságban is, de annyira monoton és lassú folyású, hogy a közepetájt egy pillanatra elgondolkoztam, hogy folytassam-e. De aztán jó kis molyként befejeztem a könyvet. A vége egész jó volt…
Eléggé papírpazarló a könyv, hiszen 15(+1) részre van osztva és minden egyes rész külön, a Jobb oldalra írt rész címével kezdődik. A túloldal üres lap. Persze ezt lehet annak is minősíteni, hogy...........................................................................(Nem lövöm itt le a poént. :P)
Persze mindezek ellenére kíváncsi vagyok a sorozatra, hogy hogyan csinálták meg…"

A sok fújolás után azért megjegyezném, hogy Molyon azért mégiscsak kapott tőlem három és fél csillagot...
De hogy miért?

Mert bár Fredé története nekem túlságosan lassú folyású és egyhangú, azért mégiscsak van benne némi érték és elgondolkodtató dolog. Valamint a legvégén a konferencia tetszett. :)

Az egész szolgálólányos dolgot a Bibliára vezetik vissza a könyvben. Ráhel és Lea történetére alapozva hozzák létre az új államot. "Ímhol az én szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is megépüljek általa."
 
Ehhez nemcsak egy furcsa társadalmat kapunk Parancsnokokkal, Feleségekkel, Szolgálólányokkal és Márta-nővérekkel(hétköznapi cselédek), hanem bizarr nemi aktusokat is(inkább nem részletezem), és nyilvánosan a falra aggatott hullákat, amik teljesen hétköznapinak számítanak... Ja, ilyen szempontból nem gyengén beteg egy könyv. :D

Fredé szemszögéből láthatjuk a történéseket. Sok-sok visszaemlékezéssel teletömve arról, hogy milyen volt az élete a Gileád birodalom létrejötte előtt, valamint a Vörös Központban, ahol átnevelték őket Szolgálólányokká...

Kedvenc mondatom a könyvből a következő:
Nolite te bastardes carborundorum! (Ne hagyd, hogy a gazemberek legyűrjenek!)

Én jó szívvel nem igazán ajánlanám senkinek, de hát ízlések és pofonok, ahogy a sorozat létrejötte is bizonyítja, vannak, akiknek tetszik. Minden esetre azért 18 éven aluliaknak semmiképp nem adnám a kezébe, pont a fentebb említett beteg normák miatt, amik azért elég rendesen le vannak írva...

Mindezek ellenére azért adok egy esélyt a sorozatnak is, hátha az jobban sikerült... (UPDATE: Nem, nem jobb a sorozat sem.)

 Csillagozás:

Ti olvastátok már a könyvet? Nektek mi a véleményetek róla?

Puszi:

Tessa