71. Könyvek - Eleven testek

Sziasztok!
Ma ismét egy könyvajánlóval jöttem, méghozzá Isaac Marion könyvével, az Eleven testekkel. :) Ez volt az első zombis könyvem, meg úgy egyáltalán az első horror könyvem. Eddig nem igazán vonzott ez a műfaj...Ezután sem nagyon fog, de azért már nem irtózom tőle annyira. :D

Eredeti cím: Warm Bodies
Kiadás éve: 2013
Oldalak száma: 308 oldal
Műfaj: horror, disztópia, posztapokaliptikus
Kiadó: Libri

Fülszöveg:
"R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van - ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni - néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.
Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között."

Már elég régóta érdekelt ez a könyv, most végre eljutottam odáig, hogy megszerezzem, és elolvassam. :) (A film is nagyon érdekel...)

A borító érdekes módon nálunk már kapásból a filmhez készített lett. Nem rossz, tetszik, de ha azt vesszük, hogy a könyvbéli leírás alapján R inkább valami gazdag srácnak nézhet ki, eléggé furcsa.

Maga a könyv annyira tetszett, hogy az elolvasás után rögtön kedvenceltem is Molyon. ^_^ Nem gondoltam volna, hogy egy zombi története ennyire magával fog ragadni, hogy izgulni fogok egy zombiért, hogy sikerüljön elérnie a célját...Hogy nevetni fogok egy zombi megjegyzésein, és hogy meghatódok egy zombis könyv végén. :D Pedig most ez történt. ^_^ Isaac Marion nagyon betalált ezzel a történettel. Zseniális maga az elgondolás is, és a történetmesélés is. :)

R szemszögéből láthatjuk a történéseket, aki úgy mesél a zombilétről, ahogy eddig még senki. Egy egészen új oldalról ismerhetjük meg a "Holtakat". Nem csak értelmes gondolatai vannak neki és barátjának, M-nek, de egy kicsit még beszélni is tudnak, sőt, olykor tréfálkoznak is egymással. :)
A hétköznapi zombilétben R egy kicsit más, mint a többiek. Kíváncsi, egy repülőgép roncsában lakik, gyűjti a kacatokat a városból, amikor elmennek enni(igen, élőket eszik), és szeret Frank Sinatra dalokat hallgatni. :D

Aztán egy nap találkozik Perryvel, Julie-val és a csapatuk többi tagjával...az "élete" pedig megváltozik. Megmenti Julie-t, és lassacskán, de elkezd ő maga átalakulni. Többet beszél, egy-két betűt el tud olvasni, és álmodik. Igazán, saját álmot. De nem csak ő, hanem a többi zombi is egyre jobban hasonlít régi önmagára. Élni akarnak, újra "Elevenek" lenni...

Különösnek tartottam Perry visszaemlékezéseit, valamint a különböző fejezetek előtti anatómiai rajzokat, de lassacskán minden a helyére került. :)

Igaz, egy zombis könyvről van szó, és több helyen is vannak durva, véres jelenetek, mégsem féltem a könyv olvasása közben. :) Valahogy éreztem, hogy végül minden rendben lesz. ^_^

UPDATE: Ezt is el fogom olvasni angolul, főleg azért, mert jelent meg folytatása is, ami viszont magyarul nem jött ki...

Kedvenc karakterek:
R: Azt hiszem, ez eléggé egyértelmű volt. :) R zombi létére is igazi egyéniség, és jó a humora. :)
M: R barátja is nagyon tetszett, voltak vicces megnyilvánulásai. ^_^
Julie: Egész jól vette azt, hogy egy zombi megmentette és a maga módján próbált vigyázni a lányra. Igazi vagány csajszi.
Nora: Utóbbi állítás Julie barátnőjére is érvényes, konkrétan a szeme se rebbent, mikor R-rel találkozott, sőt, kimondottan pozitívan állt hozzá a sráchoz. :)

Utált/nem szimpi karakterek:
A Csontik: Ha úgy vesszük, ők a főgonoszok a könyvben, a zombilét végső "stádiuma", ahonnan már nincs más út, csak a végleges halál...
Grigio tábornok: Julie apukája valahogy az egész könyv alatt gyanús volt nekem, nem tetszettek az eltúlzott reakciói. A könyv végén aztán ki is derült, miért...

Random idézet:
"Épp mozgólépcsőzöm, mikor M megtalál. Naponta többször is mozgólépcsőzöm, amikor csak beindul. Olyan rituáléfélévé vált ez nekem. (…) Fellépek a mozgólépcsőre, és megyek, megyek felfelé, mint egy lélek a Mennyországba, gyerekkorunk cukormázas álomvilágába. Mára ez is csak egy ízetlen tréfává változott.
Miután vagy harmincadszor megjárom az utat le és fel, ott találom M-et a mozgó lépcső tetején. M jó 100 kiló hús és zsír, ráaggatva egy nagyjából 195 centis vázra. Szakállas, kopasz, fokozatosan tűnik fel sebes, rothadt arca, ahogy egyre feljebb érek. Hát ilyen angyal vár rám a kapuban?"

Csillagozás:

(Bár leginkább 6-ot adnék rá, annyira tetszett. ^_^)

Ti olvastátok már a könyvet? A filmet láttátok? Hogy tetszettek?

Puszi:

Tessa