Sziasztok!
Újra tömegesen hozom a könyveimet, ezúttal a márciusi és az áprilisi olvasásaimat is egyben. Néhány könyvről már írtam ajánlót, azokat most csak megemlítem majd, másokról pedig fogok még a későbbiekben írni... :)
Március:
Az újraolvasással újra átélem a régi dolgokat, azt, hogy mennyire szerettem kistiniként ezeket a könyveket. Akkoriban még kölcsönkönyveket olvastam, most már sajátot. :)
És persze a filmekből kihagyott részek is újra felelevenedtek, mint például Csámpás szerepe, Lupin és Harry "dementor edzései", Harry szarvas patrónusa, és Sirius levele a könyv végén, amit Pulipinttyel küldött el... :)
A Szirénről és a Vaskirálynőről már írtam korábban. :)
Igaz már az első részben sem kedveltem a sok káromkodást, mégis kíváncsi voltam a folytatásra, hátha végre alakul a dolog Ella és Reed között valamerre...
Hát, ami Ella lelépése után jött, arra nem számítottam. Ahogy Reed magába zuhant és nem foglalkozott már semmivel, elszabadult a suliban a káosz. Egyre durvább dolgok történtek és senki sem volt, aki ezt megakadályozza...
Viszont cseppet beletekinthettünk a fiúk múltjába is, abba, hogy mitől lettek olyanok, amilyenek.
Aztán visszajött Ella, nagyjából rendeződött minden, erre jött az újabb fordulat, ami tipikus WTF kategória. A sok káromkodás ellenére kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatásban, ebből hogy lábalnak majd ki Royalék. :)
A Hosszú álomról és a Csók pont jókorról a múltkor írtam egy kis összehasonlítást itt.
Sok időbe telt, mire rászántam magam az olvasására, de megérte, mert nagyon tetszett. :)
Rögtön az elején a "Miért érdemes elolvasnod ezt a könyvet" részen már nevettem egy jót, pedig maga a történet még el sem kezdődött. :D
Az írónő ez alkalommal is hozta a már megszokott stílust, csupa humor, izgalom, romantika. Minden, amit egy Julia Quinn könyvtől elvárunk. :)
Főszereplő párosunk, Billie Bridgerton és George Rokesby nagyon el lett találva. Billie nem egy tipikus úri kisasszony, ő jobban szereti bricseszben intézni a birtok ügyeit, mint hogy szép ruhákban páváskodjon. :) George pedig... Hát, nem kapálóznék ellene, ha engem kapna a karjaiba... ;) :D
A Calderon első és második részéről is írtam már korábban, itt.
Április:
Döcögősen indult a történet, én legalábbis eleinte lassan haladtam vele, aztán viszont teljesen magával ragadott ez a felkavaró történet két nőről, akiket kétszáz év távlatából csupán egy szép, körömvirág mintás sál kötött össze. Letaglózott, ahogy lassacskán kibontakozott mindkét nő múltja és jelene, hogy miért voltak épp ott, ahol. Hogyan élték túl azt, ami másokat megölt, és hogyan tudták folytatni az életüket azután, hogy elvesztették a legfontosabban az életükben.
Mindkettejük története megrendítő volt, és mikor letettem a könyvet, csak pislogtam. Kellett néhány nap, amíg feldolgoztam, annyira megérintett.
Nem is emlékszem, hol hallottam először erről a könyvről, minden esetre már a cím megragadta egy kicsit a fantáziámat.
Aztán hogy-hogy nem, nemrégiben megvettem a könyvet, és áprilisban el is olvastam. Csak úgy faltam a sorokat. :)
Nagyon tetszett Sophie szarkazmusa, meg Jenna, a rózsaszín mániás vámpírlány...
Noha voltak olyan fordulatok, amik várhatóak voltak, azért mégiscsak izgatott voltam, hogy mi fog még történni...
Nekünk itthon egy sokkal régebbi, megviselt példány van meg, nem ez a szép...
Előre leszögezném, hogy a felkapott klasszikusok iránti ellenérzéseim általánosak, és ezzel a könyvvel szemben is megvoltak, csak úgy, mint a Jane Eyre esetében...
Sajnos az Üvöltő szeleknél nem volt véletlen ez a viszolygás, ugyanis hiába annyira felkapott, nekem nem jött át. Csak szenvedtem a könyvvel.
A polifonikus történetmesélés miatt annyira elvesztettem néha a fonalat, hogy egyszerűen nem tudtam normálisan ráhangolódni magára a történetre... :/
Paulo Coelho: Az Ötödik Hegy
A nagyon felkapott írók könyveire nehezen tudom rávenni magam, és bizony Az Ötödik Heggyel is elég sokáig szemeztem, mire végül csak megvettem. De abszolút megérte!
Teljesen új szemszögből írta le Coelho Illés életének a Sareptában töltött részét. :)
Főleg az tetszett a könyvben, hogy Illést nem egy nagy, szent, sérthetetlen, és tévedhetetlen valakiként mutatja be az író, hanem egy egyszerű, hétköznapi emberként, aki ugyanúgy hibázik, kétségbe esik, fél és kételkedik saját magában is néha, mint bárki más. :)
Ezután a könyv után kedvet kaptam hozzá, hogy mást is olvassak Coelho-tól. :)
Újabb felkapott, sok könyves író, akit végül sikerült megkedvelnem nekem is. :)
Nagyon tetszett a borítója, ezért is vettem meg. :D
Ez az Őrzők-trilógia első kötete, ami elég jól megalapozza szerintem a folytatást. :)
Elvégre először megismerkedünk Sasha-val, a festőnővel, aki különös álmokat lát. Ezután pedig, mikor elutazik Korfura, szép lassan a többiek is felbukkannak és kiderül, kinek mi a különlegessége. Ezzel együtt felbukkan a gonosz is, aki el akarja pusztítani őket, és magának akarja a csillagokat...
Klassz kis történet, magával ragadja az olvasót. :)
Ezzel a könyvvel először Réta blogján találkoztam, ő írt róla egy ajánlót, ami miatt én is kedvet kaptam hozzá. :)
Nagyon tetszett, hogy végre nem Anglia vagy Amerika az, ahol lényegileg játszódik a történet, hanem itt, kis hazánkban. Mert "Magyar nyakba magyar szemfog!" :D
Izgi volt a történet, azt hiszem, nemsokára a második résszel együtt hozok majd egy különálló ajánlót is róla. ;)
A Felnőni kiábrándító után muszáj volt a Könyvfesztiválon megvenni ezt a kötetet is, noha nem ez volt a következő. Mivel azonban rövid képregényekből álló könyvekről van szó, ezért ez nem is volt akkor probléma. :)
Ezt együtt olvastuk el Helie-vel, és ismét jókat nevettünk, mert persze most is voltak nagyon találó képsorok. ^_^
Csak a végén a magyarázós dolog már annyira nem jött át...
Ez a könyv igazából bátyámé, de mivel nekem is bejött a Dragonlance világa, ezért én is el szoktam olvasni ezeket.(Már csak azért is, mert én veszegetem neki apránként a sorit...) :)
A Találkozások 4. köteteként jelent meg a könyv, és Sturmról szól, aki szeretne igazi dicső, solamniai lovaggá válni. De ahhoz, hogy erre egyáltalán esélye legyen, le kell győznie néhány akadályt és meg kell küzdenie a Zöld Emberrel is...
Érdekes volt, bár néhány részen eléggé laposnak éreztem. Viszont még így is tetszett. :)
Érdekesnek tűnt maga a sztori, bár be kell vallanom, először a "nem látó"-t úgy értelmeztem, hogy Blue vak. Csak amikor elkezdtem olvasni a könyvet, akkor esett le, hogy igenis lát, csak nincs jóstehetsége. XD
A borító érdekes a hollóval, ugyanakkor passzol a témához is. :)
Ahogy haladt előre a történet, egyre jobban megkedveltem a fiúkat, meg Blue-t, akinek nem volt gáz, hogy ő az egyetlen lány a csapatban.
Voltak egy kicsit brutál részek is, például mikor kiderült Noah-ról az igazság, de ugyanakkor nagyon izgalmas is volt a nyomozás. Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert még elég sok minden maradt feltáratlan.
Egyedül a fordítói hibák voltak, amik zavartak a könyvben, mert sajna akadt belőlük néhány...
Mellesleg a hollók miatt nekem Mátyás király is eszembe ötlött újra és újra. De ez nem csoda, hiszen az ő családi címerén is holló van. ;)
Ez volt az utolsó könyvem áprilisban, nem is csoda, mert ez már vastagabbra sikeredett, mint az első három kötet. :)
Persze esemény is volt bőven, hiszen jött a trimágus tusa, amibe Harry is belecsöppent. :) Kár, hogy a filmesek nem valósították meg a durrfarkú szurcsókokat, pedig megnéztem volna, hogy hozzák össze őket. :D Meg a labirintus végén a szfinx is kimaradt... Meg a rontások némelyike... De sebaj, a könyvben ott vannak és élvezhetőek. :)
Dobby ruhamániája is nagyon tetszett, és ahogy próbált gondoskodni Winky-ről. :)
Ezek voltak a márciusi és áprilisi olvasmányaim. Néhányról fogok még később írni, de remélem, hogy ezekkel a rövid értékeléssekkel is felkeltettem irántuk az érdeklődéseteket.
Puszi:
Tessa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése